Azt írta Té,hogy addig is ragyogjak... De ma nem ragyogok...sőt. egész héten nem ragyogtam. Talán kevesebbet kellene mosolyognom, és akkor nem hinnék azt,hogy boldog vagyok.

Viszont van egy másik oldal... Mostanában sokat hallottam engem minősítő dolgokról. Ami arra utal következtetni,hogy nem ragyogok. Sőt. Ami ragyogás bennem lehetne...azt elzárom, elfojtom, véletlen se láthassa más.

"Hűvös vagy és távolságtartó" - Hát hogy a francba ne lennék az... mindenkinek vannak félelmei,nem? dehogynem! én speciel félek kinyitni a szívem. vagy a lelkem vagy bármimet ami van nekem (igen...ebben sem vagyok biztos...). Ha valaki mégis áttöri ezt,és elkezdi kapargatni a vérző darab tetejét, mi történik??? elszaladok, el futok, hátra se nézek, eltűnök. Ördögi kör ez. Ugyanis a legjobban a magánytól félek. Hogy egyedül maradok. Mert minden csak képlékeny dologból áll össze körülöttem... Van, megtörténik, ha viszont kezdene megszilárdulni, én már ott sem vagyok...

Igazából ez nem szándékos részemről... Annyira szeretném valaki kezébe rakni azt a piros izét, meg a kis lebegő felhőket, amik bennem vannak...de nem tudom. képtelen vagyok rá. Van egy gát, amit nem tudok átugrani. Megijedek... És persze, lehet hogy magam megvédem, de mást tutira hogy nem. Tutira megbántok :(

Az az igazság, hogy nem vagyok jó barát. Se barátnő. Se társ. Se ismerős. Se önkéntes. Se tanár. Bizony. Tanár sem. Nem kell ezt cáfolni. Tudom és pont.

Megosztás a facebookon