ha van egy kapcsolat, ami igazából nem is lehet kapcsolat... eleve halálra van ítélve. van egyáltalán értelme belekezdeni? kellenek az ilyen "tapasztalatok" az életbe...

" a barátság részét viszont nem lenne jó, ha a kukába dobnánk"

"egyet értek. azt én sem szeretném :) de én kifejezetten jól érzem magam most veled"

"most igen, most én is.MOST! de valószínűleg pont azért, mert nincsenek azok a dolgok...nincsenek elvárások, megfelelési kényszerek, frusztráció, birtoklási vágy stb. azok a dolgok, amiket akkor követnek el az emberek, ha valakit meg akarnak tartani, vagy magukhoz akarnak láncolni."

" nincs lezárva még a mi történetünk"

 

És mi van akkor, ha nem mi zártuk le...hanem eleve lezárva indult? Akkor...jól érezzük magunkat, amig lehet. Aztán... marad a barátság. Ha megmarad. Szomorú ez...De vannak dolgok, amikért nem lehet harcolni. Vannak olyan dolgok, amiért küzdeni, embereket megváltoztatni egyszerűen nem lehet. Tilos! Gyökereiben megváltoztatni egy embert nem szabad, az már úgy sem az lesz,akibe beleszerettünk. Vagy igen?

 

Miért kell ilyen rohadtul összetettnek lenni valaminek?

 

Miért nem szerethetjük azt, akit akarunk! úgy értem...aki tudjuk hogy jó lenne nekünk... miért nem gyújthatjuk meg mi azt a tüzet???

Megosztás a facebookon